Első lépésként tisztáznunk kell, mit is keresünk: az igazi nyári fröccsbor nem a partizás vagy a szelíd értelmiségi alkoholizmus kísérője, és nem is holmi kifinomult ízlelgetésé és tanninvadászaté: egy nyári fröccsbor a tökéletes céleszköze a túlélésnek akkor, amikor kezd konstans olyan meleg lenni, hogy az ember agya szépen lassan eggyé olvad az őt körülvevő világgal, a szemébe folyó izzadtságot törölgetve bambán nyomkodja csak a tévétávirányítót és folyamatos folyadékbevitel nélkül egy pusztai kaktusz szintjére dehidratálódik röpke fél órán belül. Jelen sorok írója a harmadik nyarat húzza ki büszke bérlőjeként egy gyönyörűen panorámás lakásnak, aminek ellenben az építészeti statika realitásait feszegető módon 6 oldalú befoglaló téglatestjéből négyet tűz a nap, úgyhogy életét és ép eszét csak a körültekintően kidolgozott védelmi eljárásoknak köszönheti.
A legfontosabb feladat ilyenkor megtalálni a folyadékbevitel megfelelő forrását, ami nem egy könnyű feladat. A triviális választás, a víz, valójában az egyik legrosszabb, mert 30 Celsius fölött az ember nagyjából olyan sebességgel izzadja ki, ahogy épp magához veszi, és bár van némi Bruce Willis-es sármja, valójában nem túl kellemes tökig átázott ruhában nyomulni. Komplementer megoldásként alkalmazhatjuk a teljes naturizmust, de a pucér segg meg a bőrgarnitúrán indukál hülye hangokat, úgyhogy ez igazából nem a legjárhatóbb irányvonal.
A legjobb barátunkkal, a sörrel az a gond, hogy ilyen infernói állapotokban nagyjából 15 perc alatt elfogy az a mennyiség, aminek bevitele után leginkább a "picsarészeg" kifejezést lehet alkalmazni, és bár bájos dolog az idült alkoholizmus, néha értelmes dolgokat is kell csinálni, tehát ez is hamar kiesik. A világ egyik legcsodálatosabb itala a jégbehűtött Cherry Coke, de napi 4 litertől hetek alatt kialakul az informatikus-has, a lájtkólára meg, bár teljesen iható, reflexből tör elő mindenkiből a homofóbia. Játszik még a tonik, ideális esetben pár citromkarikával, de napi sok liter bevitele után az ember gyomra konkrétan kilyukad -- been there, done that, és van annál jobb dolog.
Egyenes konklúzióként marad az ősi szer: egy igazi, kiváló fröccs, megfelelően hígra felnyomva ahhoz, hogy ne okozzon heves delirálást egy óra alatt, de elég borral ahhoz, hogy a szervezet, a víznél értékesebbnek ítélvén, a megfelelő ideig benntartsa.
Egy fröccsbor legfontosabb paraméterei:
- legyen olcsó: nagy mennyiségben fogy, úgyhogy kerüljön annyiba, hogy pénztárcánktól függően ne vágjon mellbe 10-12 üveggel bevásárolni belőle havonta
- legyen fehér: vicces dolog egy faja málnásfröccs is, de az egy másik játékos. a fröccs színe a fehér. rosé még elmegy.
- legyen száraz: és pont, édes bort az aszún kívül csak 15 éves kamaszlányok isznak.
- legyen mindenhol kapható: biztos igazán jó az a 12 éves cserszegi fűszeres, amit nagybátyád sógorának a haverja szerzett abból a különleges kis eldugott szekszárdi borászatból, de túlélési stratégiát nem szabad ilyen ingatag forrásra alapozni. Legyen a sarki spárban vagy minden teszkóban, lehessen hazafele venni egyet, ha ürülőben a készlet.
Szódában persze az igazi, eredeti patronos a tökéletes megoldás, és meglepően egyszerű is mind a mai napig szifont és bele patront keríteni nevetséges áron, egy a baj vele: be kell hűteni. Ami két problémát vet föl: egyrészt, muszáj két szifont tartani folyamatosan, hogy ha az egyik kifogyna, legyen utánpótlás. Másrészt mivel az alapanyag-bor, a sörök és a tömény megtölti amúgy is a hűtőt, csak mindenfelé nyomorgatva lehet elhelyezni, és egy idő után úgyis rápakolsz valamit. És egy szifonnak hátrányos tulajdonsága, hogy van rajta egy kar. Egy kar, amit ha megnyomsz, állati erővel kezd belőle ömleni a víz, ameddig csak bír. Go figure, két-három feláztatott pörköltmaradékban úszó hűtő kitakarítása után te is maradsz majd a palackozott ásványvíznél.
Na, ennyi felvezető után térjünk rá első versenyzőnkre. Borszakértői elemzés nem lesz, mert kurvára nem értünk hozzá, pragmatikus ajánló viszont simán.
Teleki Siklósi Olaszrizling
Cirka 600 forint, néha akciósan kevesebb az összes teszkóban, de sztandard része minden éjjelnappali alsópolcos borkínálatának évek óta, még a Rotschildban sem elég zsi sincs pofájuk 900-nál többet kérni érte. A szájsorvadás-fogkirohadás-faktor minimális, játszi könnyedséggel lehet belőle litereket ledönteni, biztonságos egy bor. Cserébe íze se nagyon van: sárga lesz tőle a víz, egy picit összeszárad a száj és van benne némi kellemes gyümölcsös izé, amire biztos elismerően hümmögnének, akik értenek is hozzá, de semmi különös vagy lenyűgöző. Fejbe sem vág, ami nagy előny: a jelen sorok leírása előtt elfogyasztott kábé egy liter ebből készült védőital eredménye is csak annyi, hogy rávettek, hogy elmenjek a Hulkra, aminél lássuk be, rosszabb dolgok is szoktak megesni egy üveg bor után...
