Fogsz egy serpenyőt, belevágsz egy púpozott evőkanál zsírt (ezt a kaját zsírral csinálod, és nem olajjal, különben nem is érdemes belefogni). Veszel négy fej szép nagy hagymát, lehetőleg lilát, mert a vörös az lányoknak való, feldarabolod parasztosra, ráküldöd a zsírra, alágyújtasz. Variálni a hőfokkal nem kell, kocclángon készül minden. Közben felszabsz mondjuk 3-4 gerezd fokhagymát, mehet ez is rusztikusan, csak az íz a lényeg, belevágod mellé, laza csuklómozdulatokkal összerázod az egész stuffot. Előszedsz mondjuk 3-4 csík bacont, olyan ujjnyi darabokra felvágod, csinálsz egy kis lyukat a neki a serpenyő aljára hogy megsüljön rendesen, szevasz, bele.
Elő a pácolt-főtt csülökkel, amiből külön előnyös, ha 2-3 nappal azelőtt készítette öreganyád és azzal adta oda, hogy "hát, vigyázz vele, nem tudom, mi történt, szerintem édesnemes helyett helyett valami erőset raktam a páclébe, francba anyád mindenféle fűszereivel", a kilós darab negyedét-harmadát felvágod centis darabokra – zsír, bőrke marad, nem fittnesssalátát csinálunk – aztán hadd szóljon az is. Összerázod, hagyod pár percet kipirulni a zsírt, aztán mehet bele egy vörösbabkonzerv. Azt lecsöpögteted előtte, mert ocsmány egy lében úszik mégiscsak. Küldesz bele egy evőkanál pirospaprikát, hogy színe, egy késhegynyi seggerős chliport, hogy értelme legyen. Megkevered, aztán ezen a ponton adsz a szarnak egy pofont, és felhigítod majd besűríted, hogy olyan jó cuppos-darabos-mócsingos legyen: megy mellé egy bögre víz meg egy fél marék liszt. Só meg bors mindenbe kell, így ebbe is. Fokozd el. Rotyogtasd pár percig, hogy besűrüsödjön.
Szigorúan a serpenyőből eszed, amiben elkészítetted, egy bután túlméretezett evőkanállal. Parasztos nagy kenyérszeleteket tolsz hozzá, meg egy doboz sört, amiből az első kortyot a földre öntöd halott testvéreink és Bud Spencer emlékére.
