Bepörögtem a múltkori tecsós bevásárlás közben, látva a sok génkezelt szép, egészséges zőccséget, és nekiálltam teletömni a kocsit. A felsorolástól most eltekintenék, a recept közben úgyis kiderül minden.
Szóval: kell egy tepsi (ha nagymama vagy, akkor tepszi). Apróbb krumplikat (nem burgonya, akkurvaéletbe, hanem krumpli!) hámozz, moss, nyess - diónyi darabokra. Hagyma karikára, fokhagyma gerezdekre szedve, megpucolva, kés lapjával szíjjelnyomva. Uccu bele a tepszibe.
Jut eszembe: mostál kezet, te kis huncut?!
No de a lényeg: moss meg egy padlizsánt, és a felét tedd vissza a hűtőbe, arra nem lesz az ég világon semmi szükséged. A másik felét viszont vágd fel centi vastag csíkokra, majd egy fél patiszonnal tedd ugyanezt. Mehet a krumpli és a hagyma mellé.
A durvulás pedig most jön: önts rá olívaoljat, szójaszószt és egy kis balzsamecetet. Ezekről annyit elég tudni, hogy a tecsó-kolor tuti mindegyikből, elég jó minőségűek és nem ürítik ki a kasszát. Miután összeforgattad a tepsziben lévőket, mehet rá a só, a bors, a pikáns vegeta, és ha örülten hardcore akarsz lenni, két kisebb rozmaringágat szintén forgass bele.
Kákabélűek itt meg is állhatnak, és belökhetik kb. egy órára a sütőbe, de mivel ez az oldal nem erről szól, kell valami, ami táplálóvá, mindazonáltal nem mindennapivá teszi az egészet. Úgyhogy egy dzsedis huszárvágással a reformkonyhának és a kalóriaszegény táplálkozásnak ott adsz egy mocskos nagy pofont, hogy ennél a pontnál az egésznek a tetejére rácsűrsz egy visszataszítóan nagy méretű hurkát, avagy kolbászt. Sütöd egy órát lefedve, egy felet anélkül, oszt megeszed.
Hozzá fröccs, vagy sör illik (üvegből, persze).
Kép nincs, elfogyott.
